Nem hiszem hogy van olyan ember, az olaszautó barátok közül, aki ne hallotta volna még 
Aurelio Lampredi nevét. Lampredi 1917-ben született Livornoban, pályafutását abban a korban kezdte, amikor AZ AUTÓZÁS fellegvára leginkább Olaszország volt. Sőt, már akkor az aranykorát élte arrafelé az autósport, Tazio Nuvolari, Giuseppe Campari, Ernesto Maserati, Enrico Nardi, hogy csak pár nevet említsek. Kezdetben a Piaggionál tevékenykedett, de hamar átnyergelt nagyobb vasakra, pl. az Isotta-Fraschininél.
Aztán 46-ban a Ferrarinál megrajzolta a hírnevet magának, a V12-es „Lampredi-motorral”. Az ötvenes évek 257S Ferrariaiban is ezek a motorok dolgoztak, nem kevés sikerrel. 1955-ig dolgozott a Ferrari kötelékében, amikor a gyár megvette a Lancia versenycsapatát, és hamarjában leváltották a V6-os és V8-as motorokat a V12-esre.
A V12-esek története a 3.3 literessel kezdődött, és a Formula 1-es sikerek után az utcára már a 4.1-es került, ami 200-és 300-lóerő között tudott. Nagyon sokat építettek a 250-esekben használt 68x68-as háromliteresből, ami 220 LE-t teljesített. A csúcsmotor a 410 Superamerica-ba került, az 5 l-es aggregát a maga 340 lóerejével ultrabrutál volt akkor, és ugyanez a motor szolgált a '64-es Superfast-ban is.
Ezután jött az, amit ma talán a legtöbben ismernek, vagy a legtöbben kapcsolatba kerültek vele. A FIAT korszak. A ’70-es, ’80-as évek FIAT rallyautóinak alapja, a kétezres, két vezérműtengelyes, 8 szelepes motor. Két Weber vagy Dellorto karburátorral. Ez valójában egy ugyanarra a konstrukcióra épülő motorcsalád volt, 1.3, 1.4, 1.6, 1.8, és 2.0 Literes verzióban. Emellett Ő alkotta a FIAT SOHC motorcsaládját is, ez a két típus 32 éven át jelentette a FIAT motorizációjának alapját.
A kétvezértengelyes motorokat '59-től '94-ig gyártotta a FIAT, amíg a "B-széria" le nem váltotta őket. Annyira erős volt a konstrukció, hogy a mai napig is rengeteg autó fut még az utakon ezekkel a motorokkal, sőt még mindig előszeretettel használják versenypályán is. Ami nem is csoda, hiszen az 1.6-os, gyárilag 110 lovas motor is bőven 200 ló fölé húzható. Nálunk a '90-es években (amikor még lehetett), sok Ladát építettek át ilyen, többnyire 1.6-os és 2000-es motorokkal, ami nem is olyan bonyolult játék, hiszen a motor rögzítési pontjai a származásból adódóan egyeznek a Ladáéval. Itt inkább a segédberendezéseknek szűkös a hely.
1977-ig vezette a FIAT motorfejlesztő részlegét, és ’73 tól ’82-ig a gyári Abarth tuning céget is. 1989-ben, néhány nappal 72. születésnapja előtt Livornoban érte a halál. Maradandót alkotott.
