Az elmúlt napokat rengeteg dolgom mellett azzal is töltöttem, hogy gyűjtögettem az anyagokat, egy igazi, szép, első poszthoz. Ezt egész addig hittem, amíg visszanéztem ma az összegyűjtött anyagokat és úgy éreztem magam mint kisgyerek a cukorboltban. Elég sok minden összejött, nehéz volt választani, de úgy döntöttem, kezdjünk egy kis klasszikussal (újabban úgy is rossz irányba érzem eltolódni az olasz autógyártást, ne legyen igazam). De az majd egy másik poszt lesz.
Első körben álljon itt egy személyes kedvencem a sok közül: Abarth 1000 OT és OTS
Az autó alapja, a ritkábbik 850-es FIAT, a Coupe. A sima, igen, nem a Sport. Szerintem jobban is mutat ez a forma, mint a zsebferraris, az szerintem nagyon kihozza az autó rövid tengelytávját.
Az Abarth műhelyében már a '60-as évek derekán sem tétlenkedtek, sőt. Abban az időben kicsit komolyabban vették a sport-, vagy sportos autó fogalmát. Bár, azt meg kell mondani, mostanában újra kezdik elővenni azt a filozófiát, hogy a köbcenti nem feltétlen péniszhosszabbító. Egy gyengébb autó is nyújthat hasonló, vagy akár ugyan olyan élményt, mint egy erősebb. Pláne közúton, mert a versenypálya az más tészta.
Szóval, először az 1000 OT készült el, ez a gyengébbik. Az 1000-es nyomórudas blokk, itt 62 lóerőt teljesít, ami a 760 kilós vasat 160-al tudja repíteni, a korabeli adatok alapján. Ez akkor amikor nálunk a púpos Waresz és a Pobjeda jelentette a csúcsot, azt hiszem elég jónak számított. Bár az akkori magyar utakon kihasználhatatlan lett volna, és sajnos ma is.
A képlet egyszerű: ültetés-keményítés, alufelni, és persze a kor versenyautós elmaradhatatlan kelléke, az ablaktörlő lapátokat összekötő fémrúd.
Na meg az X-ek a lámpákon. Egyszerű, mégis mindenki ugyan úgy megnézte akkor is az utcán, mint ma.
Az 1000 OTS a későbbi, '66 márciusában homologizálták GT Gruppe 3-ban. Itt az 1000-es motor már 74 lovat teljesít 6500-as fordulaton. Nemrossz. A vége 180 km/h körül van, amihez azt hiszem nem kell semmit hozzáfűzni. Külsőre leginkább az autó elején lévő levegőbeömlő különbözteti meg egymástól a két gépet. Ami pedig közös, az minden akkori Abarth gépen így van, és így jó: az alapban félig felnyitott motorháztető. Kéne, instant.
